A mai esős kora estén hazautaztunk munka után, a vacsorámat pedig egy életreszóló kedvenc film társaságában töltöttem, Liz Gilberttel. Ugye mindenki rájött, melyik XXL-hosszúságú filmről van szó? 🙂 Aki nem jött rá, a következő bemutató neki szól:
Aki nem látta, bizony, muszáj megnéznie. Engem ez a trailer úgy megérintett… Végignézve az előzetest, még mindig borsódzik a hátam, pedig már legalább 5x láttam.
Sajnos, ma csak a végét kaptam el a filmnek, de ez a bő fél óra ugyanúgy belebújt a lelkembe, mintha az egész filmet néztem volna. A finálé fő bölcsességét megosztom veletek:
“A természet törvényei ugyanolyan valóságosak, mint maga a gravitáció.
A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti: ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott és lehet az bármi: az otthonod, vagy a kedvenc éttermed -és elindulsz, hogy megtaláld önmagad, legyen az egy belső utazás, vagy igazi út,- tekints mindenre, ami az út során veled történik úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna.
Ha készen állsz arra, hogy egyszer, s mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akor biztosan megleled, amit keresel.
Őszintén hiszek ebben, mert ezt tapasztaltam.”
Ti hisztek ebben? Láttátok a flmet? Hogy tetszett? Nekem az egyik kultusz film… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: