Talán egy hónapja is már, hogy testben, lélekben átálltam a téli időszámításra. Nem, nem az időről beszélek. Inkább arról, hogy jobban esik a reggeli ágy melege, nagyobb értéke van a mosolygó napsugaraknak. Egyre sűrűbbek az édes, habzó, forró fürdőzések, a meleg, illatos gőzölgő teázások. A tea és a vele járó rituálé életem része. Imádom reggel ébredés után, munkakezdés előtt, ebéd közben, délután a barátnőkkel, de még este, pihenés közben is szívesen kortyolgatom ezt a változatos nedűt, ujjaimmal szorongatva a meleg bögrét, orrommal beleszippantva az illatos folyadékba…
Egyre jobban odafigyelek a különféle teafajták elkészítésére, hisz amennyi tea, annyi szokás. Azt biztosan minden teakedvelő társam tudja, hogy a szálas teák minőségileg összehasonlíthatatlanok a praktikus, filteres társaikkal. Persze sokszor csak utóbbira van lehetőség, ám szerintem időt, alkalmat kell szánni az igazi szálas tea elkészítésére…
Másik érdekesség, amit nemrég tanultam, hogy nem tanácsos a teát rögtön forrázás, áztatás után ízesíteni. Érdemes inkább megvárni, míg picit lehűl, 60 fokra, ugyanis aki ízesen szereti, az ízesítés így lesz teljes tápértékű. A mézben megmaradnak az igazi értékek, mint ahogy a citromban is, s nem párolognak el…
Ennyit a teatudományomról, most arra lennék kíváncsi, kinek milyen tapasztalata, ötlete van azzal kapcsolatosan, hogy ezt az élményt még magasabb szintre emelhessem… 🙂
A tea szerelmeseinek egy-két inspiráló fotó egy-két pillanatról, kedvenc márkáimról:
Fotók forrása: Luis teák, Darlington teák.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: