Harmonikusan indult a keddem. Nyugodt légkör az irodában, megnyugtató zene,… már-már teljes idill. Ilyenkor érkeztek olyan zord percek, kétkedő gondolatok, amik próbáltak lehúzni. A nyitottságom néha akadályt jelent. Ha egy beszélgetésben, vagy egy probléma kellős közepén vagyok, óhatatlanul egyesülök mások véleményével. Átveszem a véleményt, a tudatom elhiszi, hogy igazat hallott. Holott ez sokszor bizony nem így van.
Erre érvényes Weöres Sándor gondolata:
“Ki minek gondol, az vagyok annak…”
…és ettől nem leszek sem több, sem kevesebb…
Ezt a ma tanulsága. S egy győzelmet mára magaménak tudhatok. A ma helyzeteiben erős voltam, tudtam, hogy ki vagyok, nem lettem kevesebb, másabb. 🙂 Ennek erősítésében a meditáció sokat segít.
Elbúcsúzom mára, elalvás előtt egy új hanganyagra relaxálok mindjárt. 🙂 Jóéjt!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: