“…egyrészt nagyon nagy felismerés volt, amikor rájöttem, hogy elhagyni a komfortzónát igenis jó. Jólesik, hogy néha teljesen ismeretlen helyzeteket teremtek magamnak, ahol fogalmam sincs, hogy mi fog velem történni. Rájöttem, hogy a világ egyáltalán nem omlik össze. Hogy másnap is felkel a nap. Lehet, hogy este még azt hiszed, hogy másnap semmiképpen nem fog felkelni, de igen, akkor is megteszi. És te kikelsz az ágyból, lezuhanyozol és felöltözöl. Volt az elmúlt években néhány ilyen helyzet, és azt érzem, hogy sokkal erősebb vagyok azóta.
Másrészt pedig felszabadító rájönni, hogy nem gáz segítséget kérni. Hogy nem gáz gyengének, tökéletlennek lenni, hibázni és azt mondani, hogy nekem ez most egyedül nem megy. Hogy te kitől kérsz segítséget – a kineziológustól, az asztrológustól, pszichológustól, Oravetz Nórától vagy a férjedtől –, az mindegy. Nekem is megvannak azok az emberek az életemben, akik védőhálót képeznek körülöttem.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: