Csak egy szempillantás, egy röpke mozdulat, esetleg egyetlen halk szó.
Egy kis biztatás valakitől, egy kitüntető pillanat, amitől szebben indul a nap,
amitől jobban érezzük magunkat a bőrünkben, s amitől azt érezzük:
Nőnek lenni jó! Persze nem mindig érzi magát így az ember lánya.
Inkább fáradtnak, kedvetlennek, talán kissé összetörtnek is,
a napi hajtás után. Ilyenkor egy-egy agyonretusált szupermodell látványa
egy hirdetésben nem dobja fel a hangulatunkat.
Pedig tudjuk, hogy nem is igaz, ami a képen van, s a százötvenedik új összetevőjű krém
után sem tagadhatunk le tíz évet a korunkból, hiába igérik a színesen ragyogó hirdetések.
Tagadni azért felesleges: A legtöbben szeretnénk üdék, szépek és kipihentek lenni,
szeretnénk feszes bőrt és teljes lényünkből áradó vitalitást.
Elérni mindezt nem mindig egyszerű. Vagy mégis?
Lehet, hogy csak az alapokhoz kellene visszatérnünk?
Lehet, hogy csak annyit kellene tennünk,
amit már nagyanyáink is tudtak? Sok vizet inni, hidratálni a bőrt és főleg: törődni magunkkal.
Mert kell, hogy időt szánjunk magunkra, kell hogy megajándékozzuk magunkat.
Ettől leszünk mosolygósabbak, kedvesebbek, s – bár közhelynek tűnik – ettől leszünk szebbek is,
mert a szépség IGENIS BELÜLRŐL FAKAD.