“A férfi a gyönyörű ingben…”
Nem rajongtam Jack Dawsonért igazán, ahogy a Titanic-al együtt
elsüllyedt a habokban. Jay Gatsby-ben viszont van valami érdekes ellentmondás…
Mivel lépten-nyomon A nagy Gatsbytől volt hangos a média, úgy
gondoltam, teszek egy próbát. Az előzetesből ítélve vártam a csillogást, az erőltetett varázst, a romlott partykat. Az ehhez tartozó konfliktusokat, s majd a várható happy-endet. A film elkezdődött – olyan stílusban, ahogy vártam,…- majd az utolsó képkocka is lepergett, s ültem meglepetten. Nem igazán erre számítottam. Egy igazi Rómeó+Júlia sztori, megkavarva, kiszínezve. A 20-as évek világa a mai zenei stílussal is igencsak szokatlan volt itt-ott, de utólag meghallgatva már egészen emészthető. Aki szereti a hangulatot zenével tovább fokozni, vagy kicsit bepillantani a Gatsby kulisszái mögé, most megteheti. 🙂
Di Caprio ezt a szerepet rendkívülien megformálta. Leginkább azok a jelenetek tetszettek, amikor az erőt, a dühöt, vagy zavarát jelenítette meg.
Engem megnyert. És te hogy állsz Gatsbyvel?