Nemrég betévedtem az egyik bevásárlóközpontba. Nem saját döntés volt, de próbáltam kihozni belőle a legtöbbet. Nézelődtem…
Nem ruhákat – cipőket – divat trendeket kutattam, hanem az embereket. Figyeltem, mit csinálnak. És miért. Mi okból válasszák a zárt épületet májusban, miért térnek be a művileg kialakított kis Pláza-parkrészbe, a természet helyett…
Kiváncsian néztem, ahogy a 30-as nő a jól összehozott szettben, sminkben, kiegészítőkben bóklászik. Kémlel. Keresgél.
Hogy vajon mit – azt csak találgatni tudom. Önbizalma legújabb hiányzó részletét? Egy jó érzést, amitől többnek érzi magát?
Ez a nő vajon, kimer menni az utcára smink nélkül?
Ilyenkor mindig eszembe jut egy-egy kérdés, gondolat. Ezt a legjobban talán Osho fogalmazta meg:
Miért kellene másoknak igazolniuk téged? Ha te magad tudod, ha megtapasztaltad saját lényedet annak minden szépségével, minden örömével, minden pompájával és minden dicsőségével együtt, akkor ugyan miért foglalkoznál mások véleményével?
Félreértés ne essék. Nő vagyok. Szeretem a szépet. Csak nem szeretem a tömegbutítást. Az igénytelenséget.
Az én igényeimet a központok ritkán tudják kielégíteni. És talán nyugodtabb szívvel hagyom fizetésem egy részét magyar tulajdonú boltban. Inkább honfitársaim exisztenciáját támogatom.
Nem kell egyet értenünk, tolerálom a más véleményt. Ez enyém most ilyen. Szeretek felfedezni új szépséget, színeket, üdeséget. Szeretem a stílusos embereket. Fárasztó a trendeket hajszolni. Az embernek legyen saját egyénisége, nemde? 😉
Fotók forrása: Vivien Borzi Photography, google.
