Nemrég zárult egy boldogságra törekvő projekt. Önmotiváló, facebook-alapú 100napos program, ahol hashtaggelve, napi fotókkal kell megemlékezni a nap apró boldogságairól. Végigzongoráztam a 100napot, bár akadt olyan, mikor nem volt elég erőm kitartóan fotózni és megörökíteni.
Sok mindenre tanított ez a program, s sok feladatot is adott. Rájöttem, hogy egy adott környezetben újra és újra azonos dolgok tesznek boldoggá. Hogy sokszor nehéz, mélyen, lélekből örülni. Hogy sokszor bizonytalanságba esel a negatív hangulatú emberkéktől, akik kétkedve nézik, hogy mit is akarsz Te a kis boldogságoddal. Ami a legszomorúbb, hogy ismeretlen tényezők okán az utolsó napon elég cudarul éreztem magam. Azóta rájöttem, mi is volt az ok, s vigyázok, hogy elkerüljem. Még a project befejezése előtt megfogadtam, ezt a hagyományt folytatom. Fejlesztem, tovább próbálom. Hátha második nekifutásra még nagyobb ereje lesz…. S íme…. Ma startol a 0. napom! 🙂
A 0. nap üzenete szóljon így:
Hála… a szülőkért! Akárki is lettél mára, hatalmas erő, kitartás és alázat kellett ahhoz, hogy ide juss! Ezt nekik köszönhetjük!
